Tapasztalatok, újabb ötletek, és sikerek. Örülök.
Igaz, hogy igazán nagy dolgok és változások nem történnek mostanában módszertani téren, mégis úgy gondolom, hogy érdemes néhány feljegyzést elhelyeznem itt a mindennapi tapasztalatok kapcsán.
Az a bizonyos szellem ugyanis megmásíthatatlanul kiszabadult a palackból, és minden más lett. Az osztályokkal időközönként továbbra is akad átbeszélni-valónk, de a munka a szokott rendben zajlik. Kérdések közreadása - feldolgozás - összefoglalás - számonkérés. A felmerülő napi kérdésekre azonban rendre felmerülnek számomra új válaszok, megoldások. És olyan sikerek, amelyekről nem is álmodtam korábban. Ezekből szemezgetek az alábbiakban.
1. Egy kis anyagrészt zártunk a 9. osztályban. 2-3 óra után mindig összefoglalást tartunk, ahol ismét átbeszéljük a dolgokat a számonkérés előtt. Ez esetben azonban úgy éreztem, hogy nem igazán van miről beszélni, mert a tananyag egysíkú, egyszerű. Nem nagyon van mit megérteni benne, viszont van néhány fogalom, felsorolás, csoportosítás. Az jutott az eszembe, hogy összefoglalásként jó lenne egy rejtvényt feladni nekik, amit ki-ki megoldana. Időm viszont nem volt rá, hogy ezt a rejtvényt összeállítsam, ezért ők kapták meg feladatként, hogy a témakörben szereplő fogalmak alapján állítsanak össze keresztrejtvényt.
Nagyon élvezték a feladatot, öröm volt nézni őket, ahogyan alkottak. Az óra végére elkészültek a művek, és mindenki büszkén adta át nekem.
Már csak az értékelés okoz gondot, mert mindenkiről elmondható, hogy a képességeihez mérten a legjobb produktumot adta ki a kezéből.
Következő órán megírták a dolgozatot, amelyben az osztály 45%-a kapott ötöst, az osztályátlag 4,05. Igazság szerint el sem hinném el, ha nem a saját szememmel látnám.
2. A 13. osztályban még korábban bevezettük azt a gyakorlatot, hogy a dolgozataikat mindig egy duplaóra második felében írjuk meg. Az első órában mindenki tanul, átnézi a tananyagot, és a második órában írnak. Most az merült fel bennem, hogy igazából ők maguk is megadhatnák a dolgozatkérdéseket. Körbement hát egy papírlap az osztályban, amire mindenki felírta az egyik kedvenc kérdését. Ezt követően én is áttanulmányoztam a kérdéssort, és kiegészítettem azzal a pár kérdéssel, amelyeket még hiányoltam. Végül sorsolással határoztam meg, hogy mely kérdések jelennek meg a dolgozatukban.
Az eljárás nagyon nagy sikert aratott, a tanulók lelkesek voltak. Úgy érezték, hogy ők is részt vesznek a számonkérési folyamat irányításában, ami igaz is volt. Pedig én is ugyanezeket a kérdéseket tettem volna fel. Az eredmény? Megírták a legjobb dolgozatot, amit valaha írtak az én tárgyaimból. Osztályátlag: 4,00; a dolgozatok 36%-a jeles.
3. Rendszeresen visszatérő probléma volt a ponthatáron lévők osztályozása. Ennek kezelése azért nehéz kérdés, mert egyszerre igazságosságot és méltányosságot is érint. Szerintem mindenki ismeri az ilyenkor felmerülő érveket és ellenérveket, vagy ha nem, akkor könnyen el tudja képzelni.
Nem lehetne-e, mert csak elnéztem a kérdést?
A másik oldalon a másik kérdéshez leírtam ezt a szót, és az ide jó lett volna...
Ha neki megadta, akkor nekem miért nem?
stb.
Azt hiszem, sikerült találnom egy mindenki számára elfogadható, méltányolható és mégis igazságos megoldást, méghozzá a pluszpontos kérdés formájában. A dolgozatokba pluszpontért beépítek egy olyan kérdést is, amelyik egy korábbi témakörhöz kapcsolódik, vagy a tárgyalt témakörhöz kapcsolódik ugyan, de csak némi fáradozás, gondolkodás után lehet megválaszolni. Igaz, hogy ez gyakran azzal jár, hogy a legjobbak közül lesznek, akik 105%-os eredményt érnek el a dolgozatban, viszont jó szűrő és megfelelő érv arra, hogy a méltányossági alapon érkező reklamációkat megfelelően kezeljem.
4. Nem tudom, mi történt a tanulóimmal. Olyan dolgozat-eredményeket produkálnak, mint még soha. A korábban leginkább problémásnak számító 10. osztályomban is most osztottam ki egy témazárót, amelyben az osztály 18%-a csillagos ötöst kapott, az ötösök aránya egyébként 30% ebben a dolgozatban. Három egyes, az osztályátlag 3,73. Ilyet még életemben nem láttam, és őszintén szólva teljességgel elképzelhetetlennek tartottam.
Végül, de nem utolsó sorban megtáltosodtak a 12. osztályosok is, pedig ők aztán addig tologatják a dolgozatokat, ameddig csak lehet. Most nem hagytam odébb tenni. Érdekes módon, ők is megírták a tanév eddigi legjobb dolgozatát; az ő átlaguk 3,86 volt, ami jóval magasabb, mint az osztályátlag.
Pedig nem érzékelem, hogy lejjebb adtam volna a szintet, és azt sem gondolnám, hogy a tananyag könnyebbé vált volna. Nagyon örülök ennek a teljesítménynek, és büszkén verhetném a mellemet, hogy lám-lám. S bár könnyen lehet, hogy ez a szép eredmény az oktatási módszerek finomításával fejlődött ki, azért kellett hozzá a félév közelsége, a kiküldött bukási értesítők, a szülői értekezlet is.
Akárhogy is, ez fantasztikus! :-)
Csak maradjon is így a tanév végéig! :-)
