Differenciálás és adaptivitás

Az ilyen témáktól mindig valami rejtelmes izgalom lesz rajtam úrrá... Belebeg elém a kép, amelyben az összes tanulómat személy szerint ismerem, és képes vagyok kinek-kinek olyan feladatot adni, ami az ő képességeit a leginkább fejleszti; kihívás a számára a megoldás, de még belefér...

Nem is tudom. Példának elég jó példa az is, amit Ollé tanár úgy végez most velünk. Ha máshol nem, hát a számonkérési formák között differenciál annak megfelelően, ahogyan ezt a kérdést mi, a hallgatók jobbnak találjuk. Szóval még egy 100 fölötti létszám esetén sem teljesen lehetetlen dolog. Ha úgy vesszük, ezzel már a tananyag, vagy annak tartalmi elemeit is máshogyan kell elsajátítanunk, hiszen az egyes vizsgatípusokra nem egészen ugyanúgy készülünk fel. A mi döntésünkön múlik, hogy a differenciálás mennyire lesz sikeres.

Mégis. gondolatban visszatérve a kis osztályaimhoz és az óráimhoz őszintén szólva nem is tudom, hogy álljak hozzá a kérdéshez. Örülök, hogy van végre EGY módszer (lásd tükrözött osztályterem blog), amit egyelőre a legproblémásabb osztályaimnál is tudok alkalmazni, és most kezdjek el további módszereket kikutatni és kombinálni azokat? Nane, demosttényleg. Talán majd a Tükörosztály 2.0-ban, vagy netán az 5.0-ban... :-)

Miért is olyan problémás ez a bizonyos differenciálás? Egyrészt azért, mert elég jól ismerni kell hozzá a tanulókat. Meg kell figyelni őket az interaktív munka, a csoportmunkák, egyéni feladatok megoldása közben és elemezni kell a dolgozataikat is. Az információk nagy odafigyelés mellett valójában néhány hét alatt megszerezhetőek lennének - az más kérdés persze, hogy ez hány munkaórát igényelne. Felteszem, hogy valamiféle naplózásra, jegyzetelésre is szükség lenne, ahol a tapasztalatokat óráról órára fel kellene jegyezni minden egyes diákról. Nekem biztos, mert én mindent elfelejtek :-(.

Igen. Szóval feltesszük, hogy már ismerjük a tanulókat. Akkor hogyan tovább? El tudom képzelni például, hogy a 35 főmet felosztom 7 darab 5 fős csoportra, és az órán mondjuk a gondolkodásra, fogalomalkotásra stb. legalkalmasabb csoport számára feladatként tálalom, hogy írjanak fel kérdéseket egy bizonyos anyagrész kapcsán. Feltételeztem, hogy nem atomfizikáról van szó. Ha ezt a kérdéssort a következő órára le tudom ellenőrizni és ki tudom egészíteni, akkor másik 3 csoport megkaphatja feladatként, hogy a kérdésekre megkeresse illetve megalkossa a tömör, jól értelmezhető válaszokat. Ezek ismételt ellenőrzését követően a maradék csoportokkal részletesen meg tudjuk beszélni, hogy milyen kérdésre milyen választ kell megtanulni.
Nahát. Ezen én is meglepődtem, hogy kapcsiból fel tudtam írni egy ilyen receptet. A tavaszi félévben úgyis jön egy erre alkalmas anyagrész... :-)

Persze azért maradnak itt még nyitott kérdések. Mondjuk, hogy ezt figyelembe tudom-e venni az értékelésben. Jelen felfogásom szerint nem. Mindenkivel ugyanazt a tesztet vagy dolgozatot íratnám meg. Esetleg differenciálhatom a számonkérést kisebb anyagrészekből megírt tesztek és nagyobb anyagrészekből megírt kifejtős, tétel-jellegű számonkérés között. Esetleg szóbeli vizsga vagy kiselőadás...

Hát én aztán teljesen kész vagyok... Azzal indítom a bekezdéseket, hogy miért nem lehet megcsinálni, és a bekezdés végére meg leírom, hogy hogyan lehetne. Vajon miért van ez? Ennyire tiltakozom az új, az ismeretlen ellen?

Aki a differenciálásról szeretne egy konkrét kísérletről olvasni, kérem, hogy jelöljön be ismerősként a fb-on, és februártól kövesse a Tükörosztály második fordulóját... Érzéseim szerint ki fogom próbálni, méghozzá a legnehezebben kezelhető osztályomnál.