Megkülönböztetjük egymástól az iskolai, az iskolán kívüli, és az otthoni tanulási környezetet. Megállapíthatjuk, hogy a három igen nagy mértékben eltér egymástól, amit töredezettségnek hívunk, ami nem kedvez a tanulásnak.
Célként lehet megjelölni tehát, hogy ezt a három környezetet valahogyan próbáljuk meg összhangba hozni egymással; az így elképzelt világot pedig nevezzük el integrált tanulási környezetnek. Ez az elképzelt világ pedig teljesen a tanuló személyére van szabva, tehát ahány tanuló, annyiféle lesz ez a környezet.
Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a tanulók iskolától függetlenül kíváncsian kutatják és kipróbálják az új dolgokat, keresgélve találják meg az értékeket, amelyeket egyedül vagy közösen értelmeznek, és tapasztalataikat kicserélik egymással, akár a föld legtávolabbi szegletei között is.
A jelenlegi oktatási rendszerek nem erre lettek kitalálva. Egészen mást, más eszközökkel és más forrásokból olvasgatunk az iskolában, a buszon zötykölődve, vagy otthon, a fotelben elterülve. Jogos a felvetés, hogy miért nem alkalmazzuk ugyanazokat az információforrásokat az iskolában is, mint amelyeket egyébként otthon is használnak tanulóink? Magyarul, az infokommunikáció adta lehetőségeket.
Az iskolában tiltjuk a wikipédiát, tiltjuk a mobiltelefon használatát, mert olyan tömérdek adat és lehetőség érhető el rajtuk, amit már nem tudunk kontrollálni.
A wiki legfőbb problémája az, hogy ellenőrizetlen, és hibás adatok is szerepelnek rajta. Milyen érdekes lenne, ha egy szép napon az ország összes tanárát egy hétre leültetnénk elé, és kinek-kinek szakterülete szerint az lenne a feladata, hogy meghatározott oldalakat leellenőrizzen és kijavítson.
A mobiltelefon legfontosabb problémája pedig az, hogy nem érhetőek el megfelelő mennyiségben és minőségben a tananyagok, amelyeket az iskolákban meg kell tanítani. De itt is joggal merül fel a kérdés, hogy mire lenne képes a Magyarországon dolgozó 75 ezer pedagógus, ha mindenkinek minden évben csak egy hetet kellene kötelezően azzal töltenie, hogy ilyen tananyagokat készítsen, és feltöltse mondjuk a Sulinet Digitális Tudásbázisra.
Tényleg ilyen elérhetetlenül nagy dolgok ezek?
S a témavezetés logikája megfelelő, feltételezhetjük, hogy a feltételek javítása, a tanulási környezetek szinkronizálása fokozná a tanulók aktivitását és javítaná egyéni képességeiket.
Ezzel nekem egészen más problémáim vannak. Úgy érzem, hogy ezúttal sem az alap-problémát boncolgatjuk, hanem egy következményt. Az alapprobléma szerintem a túlzsúfolt világ, a túlzsúfolt tanulói munkanapok tömkelege. Ebből fakad a motiválatlanság is, amit én inkább kiábrándultságnak neveznék.
A kevesebb több lenne. Talán jobban működne az egész oktatás, ha rábíznánk a diákjainkra, hogy ki szeretne matekból, és ki inkább biológiából zseni lenni. A többi tárgyól pedig lehetne egy minimum. A jelen rendszer mindenkiből kész zsenit szeretne nevelni a tudományágak széles körében, ami lehetetlen.
Igen, egyetértek azzal, hogy lázba hozná a fiatalabb generációkat egy ilyen technológiai váltás. De vajon csak én érzem úgy, hogy ez a nagy aktivizálódás csak addig lenne hatékony, amíg az újszerűség hatásával tud lenni? Mertugyehát... minden csoda három napig tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése