Miért nem mondjuk egyszerűen, hogy jó pap is holtig tanul? Szerintem ez a kérdésfelvetés ebben a formában nem igazán jó, én inkább az összefüggéseket emelném ki. Ennek a résznek az a lényege, hogy az oktatás kutatásának vannak eltérő szintjei, és hogy az egyes szintek összesen adnak egy képet, és minden szintről tudunk következtetni a többi szintre vonatkoztatva.
Egész tudományágak foglalkoznak azzal, hogy a tanítást és a tanulás folyamatát feltérképezzék. Ezek összefüggéseket tárnak fel a különböző szinteken. Az elméleti síkok a nevelési módszertanról, az oktatás szervezeti-szervezési hátteréről, arról, hogy milyen a jó tanár, ami jól mérhető például egy továbbképzésen részt vett tanárok tanulóinak teljesítmény-elemzésből. A vizsgálat szintjei:
- Neveléstudomány: szabályszerűségek és törvényszerűségek az iskola működésében (az iskolák összességét tekintve)
Oktató példa felvetése: a tanulók motiválatlanok, és ezért nem lehet kezdeni velük semmit.
Ha elővesszük a didaktika szabályszerűségét, hogy a motiváció életkortól függ, akkor a tanár feladatává válik, hogy a csoportot motiválni tudja. Mi motivál? Sokszínűség, változatosság. A tanulók akkor motiváltabbak a tanulásra, ha bevonjuk, feladatokkal látjuk el őket. Motivál, ha a csoport másik része is dolgozik, vagy ha a tanár megerősít, elismer. A tanár befolyása itt, hogy egy jó óra a következő óra motivációs szintjét is megemeli, egy rossz óra vagy negatív megerősítés pedig lenyomja.
A szabályszerűségek ismerete alkalmassá teszi a tanárt arra, hogy a tanulóit megfelelően tudja motiválni.
- Oktatáskutatás: Országos és nemzetközi felmérések, ezek értelmezése. Milyen a jó tanár? Hány olyan tanár van Magyarországon, akik egy bizonyos fejlesztésen részt vettek, és a tanulóik kompetencia-eredményei jobbak, mint a többi tanáré.Pisa (ejtsd: píza) vizsgálat.
- Pedagógia: Gyakorlati szint. Mit és hogyan csináljunk.
- Iskolapedagógiai jelenségek szintje: Egy tapasztalati kérdéskör, például, hogy milyen a jó tanár, milyen a jó iskola, milyen a szülők hozzáállása?
- Tapasztalatok: személyes tapasztalatok diákként, tanárként, szülőként. (az, ahogyan a tanárt tanították, 80%-ban meghatározza, hogy ő hogyan fog tanítani!...)
- Iskolakultúra: ahogyan a tantestület, osztályok, iskolák működnek a gyakorlatban. Szokások, legendák, rendezvények. Ez adja az adott iskola szellemiségét, ami kihat az iskola minden résztvevőjére.
- Nézetek, hiedelmek: "A jó tanár szigorú, de igazságos." Szép gondolat, de nem igazán tudjuk tartalommal megtölteni
Jó tanárnak nem születni kell, hanem azzá kell válni.
Személy szerint én nem ismerek olyan folyamatot, amelyet ne lehetne elemezni, és feltárni az összefüggéseit, és ne lehetne tanulni belőle. Igen meredek példákat tudnék erről említeni, de most nem szeretnék. A másik kérdés, hogy nagyon kevés a jól megszerkesztett, igazán tanulható tananyag.
Egy olyan összetett kérdésben pedig, mint az oktatás teljes témája, már sokkal inkább függ a befogadótól, hogy milyen felmérés vagy elmélet melyik értelmezését fogjuk elfogadni. A vonzás törvénye alapján ugyanis ösztönösen azokat a megoldásokat keressük, amelyek igazolnak bennünket, vagy a legjobban igazodnak a mi véleményünkhöz.
Igen, a rendszer szabályszerűségei és törvényszerűségei pedig folyamatosan változnak, ahogyan a társadalom maga. Minden szereplő egyenként képes hatni a rendszer egészére, még ha kis mértékben is.
Ez azért érdekes megközelítés:
A mostani rendszer értékelés-centrikus, mert nem bízunk egymásban. Közben az egyéni fejlődése, az ő egyéni érzelmei és tapasztalatai nem igazán kerülnek mérésre. A sok mérés hatása egy idő után az lesz, hogy a tanulók alapvetően úgy tanulnak, ahogyan vizsgáztatják őket.
Akinek alacsony a motivációs szintje, az csak a számonkérések miatt fog tanulni.
Saját véleményem szerint ezzel a kérdéssel együtt kellene vizsgálni azt is, hogy mekkora az a tananyag és óraterhelés, amit egy tanulónak viselnie kell. Ha munkaórákra szeretnénk lefordítani azt, ami ma egy középiskolában zajlik, a kontakt órák és a házi feladatok időigénye egy-egy tanuló vonatkozásában összességében egyértelműen és jelentősen meghaladja a heti 40 órát.
És egyet értek azzal az állítással, hogy mindig az egyéni szituációt kell elemezni, és ahhoz kell igazítani a módszereket és a célokat - azt akár egy osztályra, az osztály egy részére, vagy egy konkrét személyre vonatkoztatjuk.
Személy szerint én nem ismerek olyan folyamatot, amelyet ne lehetne elemezni, és feltárni az összefüggéseit, és ne lehetne tanulni belőle. Igen meredek példákat tudnék erről említeni, de most nem szeretnék. A másik kérdés, hogy nagyon kevés a jól megszerkesztett, igazán tanulható tananyag.
Egy olyan összetett kérdésben pedig, mint az oktatás teljes témája, már sokkal inkább függ a befogadótól, hogy milyen felmérés vagy elmélet melyik értelmezését fogjuk elfogadni. A vonzás törvénye alapján ugyanis ösztönösen azokat a megoldásokat keressük, amelyek igazolnak bennünket, vagy a legjobban igazodnak a mi véleményünkhöz.
Igen, a rendszer szabályszerűségei és törvényszerűségei pedig folyamatosan változnak, ahogyan a társadalom maga. Minden szereplő egyenként képes hatni a rendszer egészére, még ha kis mértékben is.
Ez azért érdekes megközelítés:
A mostani rendszer értékelés-centrikus, mert nem bízunk egymásban. Közben az egyéni fejlődése, az ő egyéni érzelmei és tapasztalatai nem igazán kerülnek mérésre. A sok mérés hatása egy idő után az lesz, hogy a tanulók alapvetően úgy tanulnak, ahogyan vizsgáztatják őket.
Akinek alacsony a motivációs szintje, az csak a számonkérések miatt fog tanulni.
Saját véleményem szerint ezzel a kérdéssel együtt kellene vizsgálni azt is, hogy mekkora az a tananyag és óraterhelés, amit egy tanulónak viselnie kell. Ha munkaórákra szeretnénk lefordítani azt, ami ma egy középiskolában zajlik, a kontakt órák és a házi feladatok időigénye egy-egy tanuló vonatkozásában összességében egyértelműen és jelentősen meghaladja a heti 40 órát.
És egyet értek azzal az állítással, hogy mindig az egyéni szituációt kell elemezni, és ahhoz kell igazítani a módszereket és a célokat - azt akár egy osztályra, az osztály egy részére, vagy egy konkrét személyre vonatkoztatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése