A problémák ugyanis nem tűnnek el, csak átalakulnak. Miért is tűnnének el, hiszen én is, a tanulók is, és a tananyag is ugyanazok maradtunk. S bár kis mértékben változott már a hozzáállásunk, ez nem old meg minden problémát. A fegyelmezetlen osztály fegyelmezetlen maradt, a lusta lusta maradt, és a dolgozatot halogatók, ha rajtuk múlna, örökkön-örökké a halogatást választanák.
A számomra legemlékezetesebb eset mégis egy örömteli pillanat volt. Hadd kezdjem ezzel. Egy őszinte, emberi megnyilvánulás egy fiútól, aki a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb, és mégis a hiúságomnak annyira hízelgő kérdést tette fel nekem:
"Tanár úr, maga annyira okos. Hogy lehet, hogy még nem milliomos? Pontosan tudja, hogyan kell vezetni egy céget, ezzel nagyon sokat kereshetne."
Az első gondolatom annyi volt, hogy "aki nem tudja, tanítja". Hisz ezt az ironikus kis mondást annyiszor hallottam már. Persze, ez sohasem rám vonatkozott. ;)
Ilyenkor is rájövök, miért is szeretem annyira ezt a korosztályt. Most még ítéletektől mentesen, egyszerűen, logikusan közelítik meg az új kérdéseket. És külön megtisztelő volt a számomra, hogy ez a fiú feltette nekem ezt a kérdést, mert ez nyitottságot jelent a részéről. A főiskolán nekem is volt egy tanárom, akitől megkérdeztem volna ugyanezt, de sosem került rá sor. Vajon miért?
Miután a csoportnak kiosztottam a feladatot, leguggoltam hát a gyerek mellé, és elmondtam neki, hogy milyen sokra értékelem a családomat, a feleségemet, és mennyire szeretek játszani a gyermekeimmel, és a tanári szakma mindezt lehetővé teszi. Elmondtam, hogy a pénz egyáltalán nem az egyetlen érték ebben az életben, és ezt komolyan is gondolom. És végül elmondtam, hogy azok az emberek, akik egy zsák pénzt keresnek, szép házuk van, drága autókkal és elegáns ruhákban járnak, és igazgató úrnak vagy asszonynak szólítják őket, milyen komoly árat fizetnek ezért. A legtöbben igazából boldogtalanok, rosszul alszanak, kiüresednek, és egy idő után a munkájukon kívül semmi más értelmet nem találnak az életben. Persze, ez szélsőség, de túl sok ismerősömre ráillik a leírás.
Örülök, hogy kimondhattam ezeket a szavakat, mert így legalább esélyt kaptam rá, hogy megfogalmazzam a hitvallásomat.
Szóval, a problémamegmaradás. Szakmai szemmel a héten a tanulási nehézségek kerültek a figyelmem középpontjába. Amióta közgazdaságtant tanítok, rendszeresek voltak a panaszok, hogy egyes tanulók egész délutánokat foglalkoztak a könyv néhány fejezetével, mégis gyenge dolgozatot írtak. Több tanulót meg tudnék nevezni, akiket érint ez a probléma. Most kicsit jobban odafigyeltem rájuk, és megpróbáltam elemezni, mi lehet a legfőbb gondjuk.
Rájuk az a jellemző, hogy nem értik meg a fogalmakat. Arra még nem tudok rájönni, hogy mi lehet ennek az oka, és mi a megoldás, de jelen helyzetben úgy tűnik, két rossz közül lehet választani.
- Az egyik rossz, ha a könyvben található többsoros, feleslegesen felduzzasztott definíciókat próbálja megtanulni, mint egy verset. Persze, így nagyon sok verssort kell megtanulnia, és a végén összekeveri. Arról nem is beszélve, hogy ez egyáltalán nem jelent valós tudást, a végén fogalma sem lesz, melyik definíció mit takar.
- A másik rossz, ha kijelölöm nekik az adott definíció kulcsszavait. Ezzel is az a legfőbb gond, hogy úgy tanulják meg, mint egy verset. A dolgozatban pedig jó esetben leírják a definíció kulcsszavait, de látszik, hogy nem igazán tudják, miről is szól maga a fogalom. Ez a néhány tanuló még mondatba sem tudja foglalni azokat.
De legalább motiváltak. A dolgozat előtti szünetben néhányuknak ismét elmagyaráztam egy rendszerezési módszert. A módszert a könyv nagyon rosszul tálalja, ha nem vagyok elég figyelmes, engem is képes összekeverni. Ehhez felrajzoltam egy kis táblázatot, amely rendszerezi a kérdést. És a dolgozat előtti szünetben derült ki a számomra, hogy nem is értik, hogy mire jó az a táblázat... Pedig az órán két számpéldán is levezettük, benyilaztam, hogy mit miből tudunk kiszámítani. S a logikája valahogy mégsem ment át...
Az is döbbenet, hogy a dolgozat előtt két órán át ismételtünk, és akkor is alig jött elő, hogy ezzel probléma lenne.
Egyelőre maradok a probléma felvetésénél, még nincs meg a biztos és jó válasz.
A másik osztályban már elkezdtem kicsit máshogyan kezelni a kérdést. Hagyom, hogy először a tanulók próbálják értelmezni a könyvben található fogalmakat, definíciókat, és közben próbálom őket arra sarkallni, hogy megtalálják azok lényegét. Próbálok velük közösen gondolkodni, hogy a végén ők találják ki a kulcsszavakat.
Nehéz menet lesz, de talán így szert tesznek majd lassanként azokra a képességekre, amelyek a megértést szolgálják.
S persze nekem is sokat kell fejlődnöm, hátha én is szert teszek valamilyen oktatási készségre, ami segít ebben. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy feldolgozom egy szakkönyv tanulásról szóló fejezetét. A szakkönyv: Báthory Zoltán: Taunlók, iskolák - különbségek c. könyve, amelyben a II. fejezet címe: A tanulásról. A könyv szakmai részével viszont nem szeretném ezt a blogot terhelni, azt egy másik oldalon helyeztem el, Szakmai anyagok címszó alatt.
