Tükrözött osztályterem

Bizonyos értelemben kezdő pedagógus vagyok. Igaz, 14 évet lehúztam a felsőoktatásban, de középiskolában csak most kezdtem a második tanévemet.
Mint tapasztalatlan légy a pókok között, néha úgy érzem magam a kollégáim körében. Pedig szeretjük egymást, jó így. Közgazdász vagyok, nem pedagógus, de ami késik, nem múlik. Az első napom már az egyetemen is megvolt.

Roppant felvillanyozott néhány dolog, amit ma hallottam az előadáson. Tavaly is folyton kerestem a módját, hogyan tudnék jobb órákat tartani. Hogyan tudnék motiválni. Fegyelmezni. Érdeklődő gyerekeket szeretnék, akik számára élmény az ismeretek begyűjtése. Sajnos azonban sem a kollégáim, sem a diákjaim nem tudtak érdemi ötleteket adni, amelyek működtek volna. Hogyan is tudhattak volna. Hiszen ők is a RENDSZER részei, és ugye Einstein óta tudjuk, hogy a problémákat nem lehet azzal a megközelítéssel megoldani, amellyel létrehoztuk azokat.

Aztán ma volt egy előadás az egyetemen, a tanítás-tanulás elmélete címmel. Itt olyannyira megtetszett az egyik bemutatott reformpedagógiai módszer, hogy azonnal el is döntöttem, hogy kipróbálom. Az a neve, hogy "tükrözött osztályterem".

Ötletes, mi? Elsőre, a neve alapján el sem tudtam képzelni, mit jelenthet.

Tanítok egy kilencedikes osztályt. Ők most jöttek az általánosból, lövésük nincs, mi az a közgazdaságtan. Igaz, hogy a tananyaguk nem túl nehéz, viszont jó sok. És ráadásul nekik minden új. Minden közgazdasági fogalom, minden szakkifejezés. És ha ez nem lenne elég, a szakképzési kerettanterv 50%-ban határozza meg ennél a tárgynál a kettes ponthatárát. Bizony, nem egyszerű a dolguk.

Jelen blogban első sorban rendszeresen dokumentálni szeretném a tapasztalataimat erről a módszerről. Kipróbálom. Jól-rosszul, de valahogy működnie kell. Másodsorban, van némi kötelezettségem a tanítás-tanulás elmélete c. tárgy teljesítésével kapcsolatban - és az ide vonatkozó jegyzeteket is valahol itt fogom elhelyezni.

Szóval adott egy kilencedik osztály. Gazdasági és jogi alapismereteket tanulnak. A könyvük jól használható, a definíciók két-három kulcsszóval leírhatóak, a kifejtős kérdések is viszonylag egyszerűek.

Az órát eddig úgy tartottuk, hogy kezdetben megbeszéltük az előző órai anyaghoz kapcsolódó házi feladatot, majd az új anyagot beszéltük át, aláhúztuk a könyvben, amit meg kell tanulniuk, és az óra végén egyénileg kellett megválaszolniuk a fejezethez tartozó kérdéseket - házi feladatban befejezni.

Múlt héten, három órai anyagból megírtuk az első dolgozatot. 2,54 lett az átlag, három ötös, hét egyes. Pedig ők mindannyian 4 egész feletti átlaggal jöttek ki az általánosból. A dolgozathoz összesen kb. 10 db két-kulcsszavas definíciót kellett megtanulni, és 6 db kifejtős kérdést. A kérdéseket tulajdonképpen előre tudták. Egyáltalán nem vagyok elégedett ezzel a teljesítménnyel.

Hétfőtől megfordítom a tanulás menetét a módszer értelmében - ahogyan én értelmezem azt. Kíváncsi leszek az eredményre.
A következő óra végén röviden ráhangolom őket az új témára. Ezután kis cetlit kapnak kérdésekkel, amelyekre otthon meg kell keresniük a választ a könyvben. Az új anyagot tehát házi feladatként, a kérdések alapján fogják feldolgozni. A következő órát a feladatok megbeszélésével kezdjük, amihez osztályzat nélküli formatív értékelés kapcsolódik (figyelitek, milyen szavakat tanultam ma?:-)). Ezután kapnak pár másik feladatot a témához, amit órán kell megoldaniuk.

Drukkoljatok! Majd megírom, hogy mit hozott a következő tanítási hét...