Értékelés

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Furcsa gondolatok és érzések kavarognak bennem egy ideje. Kettős érzések ezek, amelyek azt sugallják, ideje lezárnom ezeket a szálakat. A tükrözött osztályterem alkalmazására tett kísérletemet felfüggesztem. Mint várható is volt, félig sikerrel, félig kudarccal jártam, jártunk.
A blogom nem fog megszakadni, a folyamban meg fogom jelentetni A tanítás-tanulás elmélete című tárgyamhoz kapcsolt szakirodalom fejezeteiből készített kommentelt vázlataimat. S mivel itt van a vizsgaidőszak az egyetemen, már nem lesz sem időm, sem erőm kísérletezni az újszerű oktatási módszerekkel. Hamarosan engem is értékelnek, méghozzá elég sok tárgyból.

A módszer értékelése
Saját oktatói tapasztalatomban, azt kell megállapítanom, hogy ekkora tanulói terhelés mellett nem tudom alkalmazni ezt az oktatástechnikai módszert. A diákoknak nem marad idejük rá. Hiába kínálok kedvezményeket és jutalmakat nekik, ha egyszer a többi tárgy kemény teljesítménykényszere kizsigereli őket. Nem várhatom el tőlük, hogy "puszta" lelkesedésből otthon értékelhető munkát kifejtsenek azért, hogy a következő órán együtt örüljünk, amiért olyan ügyesek voltak. Egyszerűen nem működik, vagy én nem vagyok elég ügyes hozzá. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az én tárgyaim a nehéz tárgyak közé tartoznak, nem kevés ész és szorgalom kell hozzájuk, érthető, miért érzem ennyire nehézkesnek ezt a feltételrendszert.

A saját módszertanom értékelése
Annyi előnye mindenképp volt a kísérletnek, hogy a személyes oktatói módszertanom színesedett. Olyan "szellemek" jöttek elő a palackból, olyan kreatív megoldások születtek, amelyek egyébként nem valósulhattak volna meg. A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy mielőtt egy-egy anyagrészbe bele kezdenénk, kigyűjtöm a könyv adatai alapján feltehető összes alapkérdést, és azokat a tanulók kezébe adom. Ez a dokumentum több soron is nagyon jó szolgálatot tesz. A tanulók pontosabban tudják, mekkora anyagrészt fogunk feldolgozni, a papírról látszik, hogy nagyjából meddig kell eljutnunk egy-egy óra végére. 90%-os pontossággal tudják, hogy milyen kérdéseket fognak kapni a számonkérés alkalmával - hiszen csak ritkán fordul elő, hogy új kérdést teszek fel, vagy átfogalmazom valamelyiket.
Így a számomra is könnyen tervezhetők, áttekinthetők az órák - az, hogy pontosan mit vettünk át, milyen kérdéseket tárgyaltunk, és melyek vannak még hátra. A kérdéssor nem csak dolgozat összeállításakor, de feleltetéskor is jó szolgálatot tesz.
Természetesen időnként alkalmazom a csoportmunka és a házidolgozat kínálta lehetőségeket is, de ezeket már korábban is elővettem.

A tanulók értékelése
A legfőbb tapasztalatom, hogy nem értették, mit akarok. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az én fejemben is csak kusza elképzelések voltak, amelyek ráadásul folyamatosan változtak is. Néhány osztálynál rengeteg időt vesztettünk ennek köszönhetően. Ahogyan azt már a módszer értékelése címszó alatt is írtam, annak alapelvei nem igazán tudtak érvényesülni, és ezt a tanulók már az elején tudták. Persze, az már filozófiai kérdés, hogy mennyiben járult hozzá a szkepticizmusuk a módszer alkalmazásának kudarcához.
De mára már az osztályok többsége elfogadta, sőt örömmel veszi az általam alkalmazott oktatási módot. Jól működik az előre kiadott, tagolt kérdéssor. November végére már nincsenek illúzióik, több osztály is emlegetni szokta nekem, hogy az én tárgyamra készülnek a legtöbbet mind közül. Az eredményeik lassú, bizonytalan javulást mutatnak, de ez azért reményre ad okot.
Úgy látom, hogy könnyebbé nem tudom tenni a dolgukat. A tananyag mélysége, mennyisége és a rendelkezésre álló idő adott. Úgy érzem, hogy én csak a korrektséget és a kiszámíthatóságot próbálhatom meg biztosítani annak elsajátításához.

A blogírás értékelése
Sosem kezdek blogot írni, ha Ollé tanár úr nem ígér A tanítás-tanulás elmélete című tárgyhoz vizsgajegyet cserében. Persze, a blogot nem egy oktatásmódszertani kísérletről kellett írni, hanem a tankönyv fejezeteiről. Ennek érdekében két fejezetet fel is dolgoztam a megjelölt irodalomból, és a vizsgaidőszak közeledtével fel fogom dolgozni a maradékot is. Ezeket az anyagokat jelenleg a fejlécben lehet megtalálni, "A tanulásról", illetve a "Tanulók és iskolák" hivatkozások alatt, de hamarosan be fognak kerülni ebbe a folyamba is.
A blog ugyanakkor nagy segítség is volt a számomra. Rákényszerített, hogy összeszedjem a gondolataimat, és strukturáltan elemezni próbáljam a történéseket. Gondolkodjak, következtessek, és tanulságokat vonjak le. Enélkül minden nehezebb lett volna.
Nagyon jól esett, hogy kaptam néhány baráti vállveregetést és biztatást is régen nem látott ismerőseimtől. Egyikük leírta, hogy ő nem tudja, milyen tanár vagyok, de ha kész vagyok fejlődni és elemezni, akkor biztosan jó tanár leszek.
S végül nagyon jól esett, hogy diákjaim közül is nagyon sokan elolvasták, amit ide leírtam. Ez nem csak abban mutatkozott meg, hogy az órán büszkén dicsekedtek vele, de abban is, ahogyan viszonyultak hozzám. S mivel az emberi kapcsolatokban sérelmek mindig adódnak, nincs ez másképp a tanár-diák viszonylatban sem. Mégis, néhányukon kifejezetten érzékelhető volt, hogy elgondolkodtak mindazon, amit leírtam. Hogy magukba néztek, és próbálták megérteni magukat is, engem is. Hogy próbáltak és próbálnak konstruktívabban hozzáállni mindahhoz, ami a tanítási órákon történik.

Ők a történet igazi nyeresége.

Uborkaszezon

A szünet óta minden átalakult. Minden. Ennek köszönhetően van jópár tapasztalatom, amelyeket meg tudok osztani, jópár félelmem, és jó néhány örömöm. Talán ez a bőség is az oka annak, hogy a bejegyzéseim így megritkultak. Valamint az, hogy minden témám elég rövid: nem tudok, és nem is érdemes róla hosszas értekezéseket írni.

Elsőként a jó dolog jut az eszembe, ami örömmel és megnyugvással tölt el. Az osztályok megváltoztak. Még az az egy problémás osztály is. Velük például azzal kezdtük a szünet utáni történetet, hogy egy giga-témazárót írtunk a szeptember óta feldolgozott tananyagból. Kaptak 12 tételt, és azokkal kellett megbirkózniuk. Igaz, hogy a dolgozataikat csak ma fogom kijavítani (rengeteget írattam most), és nem tudom az eredményt, de legalább nem volt nyavalygás. Nem tudom, hogy ez beletörődés-e, vagy bizakodás-e a részükről a jövőben, mert jelek azért vannak arra vonatkozóan, hogy az eredményeik nem túl rózsásak. Náluk a tananyag is jellegében átalakul, lezárjuk a mikroökonómiai fejezeteket és elkezdjük a makroökonómiaiakat. Mostantól több, de egyszerűbb összefüggést kell megtanulni.

Minden osztálynál azt látom, hogy beálltak a most már megszokott rendre. A módszer tekintetében azt kell mondjam, hogy már igen messze járunk a "tükrözött osztályterem" nevű módszertől. Más lett ugyan az oktatási stílusom, de már nem otthoni feladat, hogy feldolgozzák a kérdéseket. Ezek a tárgyak elég nehezek ehhez, és az osztályok nagy része nem boldogulna vele. Dióhéjban a jelenleg alkalmazott módszer lényege, hogy minden tanuló a kap egy A/4-es lapot, teleírva kb. 40-50 kérdéssel. Ezek a kérdések lényegében óravázlatként is szolgálnak, hiszen jelölöm, hogy melyik órán meddig kell eljutnunk, mikor lesz röpdolgozat, és mikor lesz témazáró. Az órákon a kérdésekre keressük a választ, és megjelöljük a könyvben a megfelelő sorokat. Amit pontosítani kell, vagy le lehet rajzolni, azt leírjuk a füzetbe, vagy a könyv margójára. Minden órát rövid ismétléssel kezdünk, amit a következő kérdéscsoport tárgyalása követ. A végén, ha marad idő, összefoglaljuk az óra anyagát. Röpdolgozat és témazáró előtt is tartunk egy-egy összefoglaló órát, ahol kérdezgetjük egymást, átbeszéljük a kérdéseket. Házi feladatot nem mindig kapnak, ha kapnak is, keveset. A dolgozatban nagyrészt a lapon szereplő kérdéseket látják viszont, de minden alkalommal kitalálok egy-két újszerű kérdést is. Nem mondanám, hogy lelkesednének az új módszerért, de most úgy tűnik, ez az összes osztálynál jól működik.

A jegyek tekintetében stabilizálódtak a legproblémásabb osztályok is. Kevés a szélsőségesen gyenge eredmény, és a korábbiaknál kevesebb elégtelent osztok ki És egy kicsit megszaporodtak az ötösök is. Persze, tudom, hogy résen kell lennem, mert a kérdéssor kiadása nagyban megkönnyíti a dolgozatokra való felkészülést - annak jó és rossz értelmében egyaránt.

Kreatívabb lettem. Az egyik osztálynál a hitelezési alapelveket, hitelbírálat rendjét stb. tanuljuk, ami egy idő után rendkívül unalmassá válhat. Az óra előtti szünetben viszont addig agyalgattam, míg a végén kitaláltam, hogy párban el fogjuk játszani a hitelt igénylő és a banki ügyintéző beszélgetését. Azt nem mondanám, hogy sokat tanultunk volna, de volt néhány dolog, ami sokszor előjött, és ezek szerintem bele is másztak a fejekbe. Másrészt, ennyit szeptember óta összesen nem nevettünk. Ezért már önmagában megérte.

Közben jönnek az egyetemen a beadandó határidők, majd a vizsgák. Egyre kevesebb időm marad a tanításra, és egyre feszültebbé is válok. Én amolyan csendes izguló vagyok, aki nem ismer, kívülről nem mondja meg, hogy feszült vagyok. De a pohár képes összetörni a kezemben. Remélem, azért nem teszek kárt senkiben :-)

Egy múltkori előadást követően kicsit fel is adtam, hogy tökéletes tanárrá váljak. Vagyis szét kell választani a dolgokat. Lehet valaki kiváló tanár, és ez nem függ össze az előírásokkal.
Mert az előírások kissé kiakasztottak.
Elméletileg szeptemberig össze kell állítani a tanmenetet az egész évre. Ez az a dokumentum, amely megmondja, melyik órán mivel fogunk foglalkozni. Elméletileg ettől eltérni egyetlen óra esetében sem szabad. Gyakorlatilag ez lehetetlen. Egyrészt azért, mert a jövőbe senki sem lát, másrészt azért, mert a tankönyveket minden évben átírják, és az összes tárgyból egyetlen hét alatt kellene elkészíteni ezt a tervet. Szóval, a gyakorlatban szerintem csak lazábban kezelhető.
Elméletileg, ha jól értem, minden egyes órára készítenünk kellene óravázlatot. Na nem olyat, hogy kiadjuk a kérdéssort, mint én, hanem olyat, mint amit a portfóliónkba fel kell töltenünk. Ez egy fölöslegesen túlrészletezett dokumentum, csak azt csodálom, hogy nem kell beleírni, hogy a hányadik percben kell kinyitni a könyvet a hányadik oldalon, és akkor mit fognak megkérdezni a gyerekek. Lehet, hogy félreértettem valamit, de ha ezt tényleg el kellene készíteni minden egyes óránkhoz, akkor az az esetemben heti minimum 12 óra - feltéve, hogy egy-egy órához elegendő 30 perc. Igen, és esetemben máris 46 órás lett a munkahét. De csak ha ügyes vagyok.