2016. november 14., hétfő

Uborkaszezon

A szünet óta minden átalakult. Minden. Ennek köszönhetően van jópár tapasztalatom, amelyeket meg tudok osztani, jópár félelmem, és jó néhány örömöm. Talán ez a bőség is az oka annak, hogy a bejegyzéseim így megritkultak. Valamint az, hogy minden témám elég rövid: nem tudok, és nem is érdemes róla hosszas értekezéseket írni.

Elsőként a jó dolog jut az eszembe, ami örömmel és megnyugvással tölt el. Az osztályok megváltoztak. Még az az egy problémás osztály is. Velük például azzal kezdtük a szünet utáni történetet, hogy egy giga-témazárót írtunk a szeptember óta feldolgozott tananyagból. Kaptak 12 tételt, és azokkal kellett megbirkózniuk. Igaz, hogy a dolgozataikat csak ma fogom kijavítani (rengeteget írattam most), és nem tudom az eredményt, de legalább nem volt nyavalygás. Nem tudom, hogy ez beletörődés-e, vagy bizakodás-e a részükről a jövőben, mert jelek azért vannak arra vonatkozóan, hogy az eredményeik nem túl rózsásak. Náluk a tananyag is jellegében átalakul, lezárjuk a mikroökonómiai fejezeteket és elkezdjük a makroökonómiaiakat. Mostantól több, de egyszerűbb összefüggést kell megtanulni.

Minden osztálynál azt látom, hogy beálltak a most már megszokott rendre. A módszer tekintetében azt kell mondjam, hogy már igen messze járunk a "tükrözött osztályterem" nevű módszertől. Más lett ugyan az oktatási stílusom, de már nem otthoni feladat, hogy feldolgozzák a kérdéseket. Ezek a tárgyak elég nehezek ehhez, és az osztályok nagy része nem boldogulna vele. Dióhéjban a jelenleg alkalmazott módszer lényege, hogy minden tanuló a kap egy A/4-es lapot, teleírva kb. 40-50 kérdéssel. Ezek a kérdések lényegében óravázlatként is szolgálnak, hiszen jelölöm, hogy melyik órán meddig kell eljutnunk, mikor lesz röpdolgozat, és mikor lesz témazáró. Az órákon a kérdésekre keressük a választ, és megjelöljük a könyvben a megfelelő sorokat. Amit pontosítani kell, vagy le lehet rajzolni, azt leírjuk a füzetbe, vagy a könyv margójára. Minden órát rövid ismétléssel kezdünk, amit a következő kérdéscsoport tárgyalása követ. A végén, ha marad idő, összefoglaljuk az óra anyagát. Röpdolgozat és témazáró előtt is tartunk egy-egy összefoglaló órát, ahol kérdezgetjük egymást, átbeszéljük a kérdéseket. Házi feladatot nem mindig kapnak, ha kapnak is, keveset. A dolgozatban nagyrészt a lapon szereplő kérdéseket látják viszont, de minden alkalommal kitalálok egy-két újszerű kérdést is. Nem mondanám, hogy lelkesednének az új módszerért, de most úgy tűnik, ez az összes osztálynál jól működik.

A jegyek tekintetében stabilizálódtak a legproblémásabb osztályok is. Kevés a szélsőségesen gyenge eredmény, és a korábbiaknál kevesebb elégtelent osztok ki És egy kicsit megszaporodtak az ötösök is. Persze, tudom, hogy résen kell lennem, mert a kérdéssor kiadása nagyban megkönnyíti a dolgozatokra való felkészülést - annak jó és rossz értelmében egyaránt.

Kreatívabb lettem. Az egyik osztálynál a hitelezési alapelveket, hitelbírálat rendjét stb. tanuljuk, ami egy idő után rendkívül unalmassá válhat. Az óra előtti szünetben viszont addig agyalgattam, míg a végén kitaláltam, hogy párban el fogjuk játszani a hitelt igénylő és a banki ügyintéző beszélgetését. Azt nem mondanám, hogy sokat tanultunk volna, de volt néhány dolog, ami sokszor előjött, és ezek szerintem bele is másztak a fejekbe. Másrészt, ennyit szeptember óta összesen nem nevettünk. Ezért már önmagában megérte.

Közben jönnek az egyetemen a beadandó határidők, majd a vizsgák. Egyre kevesebb időm marad a tanításra, és egyre feszültebbé is válok. Én amolyan csendes izguló vagyok, aki nem ismer, kívülről nem mondja meg, hogy feszült vagyok. De a pohár képes összetörni a kezemben. Remélem, azért nem teszek kárt senkiben :-)

Egy múltkori előadást követően kicsit fel is adtam, hogy tökéletes tanárrá váljak. Vagyis szét kell választani a dolgokat. Lehet valaki kiváló tanár, és ez nem függ össze az előírásokkal.
Mert az előírások kissé kiakasztottak.
Elméletileg szeptemberig össze kell állítani a tanmenetet az egész évre. Ez az a dokumentum, amely megmondja, melyik órán mivel fogunk foglalkozni. Elméletileg ettől eltérni egyetlen óra esetében sem szabad. Gyakorlatilag ez lehetetlen. Egyrészt azért, mert a jövőbe senki sem lát, másrészt azért, mert a tankönyveket minden évben átírják, és az összes tárgyból egyetlen hét alatt kellene elkészíteni ezt a tervet. Szóval, a gyakorlatban szerintem csak lazábban kezelhető.
Elméletileg, ha jól értem, minden egyes órára készítenünk kellene óravázlatot. Na nem olyat, hogy kiadjuk a kérdéssort, mint én, hanem olyat, mint amit a portfóliónkba fel kell töltenünk. Ez egy fölöslegesen túlrészletezett dokumentum, csak azt csodálom, hogy nem kell beleírni, hogy a hányadik percben kell kinyitni a könyvet a hányadik oldalon, és akkor mit fognak megkérdezni a gyerekek. Lehet, hogy félreértettem valamit, de ha ezt tényleg el kellene készíteni minden egyes óránkhoz, akkor az az esetemben heti minimum 12 óra - feltéve, hogy egy-egy órához elegendő 30 perc. Igen, és esetemben máris 46 órás lett a munkahét. De csak ha ügyes vagyok.

1 megjegyzés:

  1. Kedves Kolléga! Szívemből szóltál a tanmenettel és egyéb dokumentumokkal kapcsolatosan. Senki nem vitatja szükségességüket, de úgy gondolom nem lenne szabad túlmisztifikálni ezeket! Az én olvasatomban a tanmenetnek elsősorban egy tervezetnek kell lennie amelyet tanév közben aktualizálhatunk, a csoportra igazíthatjuk. Képtelenség tanév elején pontosan megmondani, hogy adott tananyaggal mikor végzünk, pontosan mennyi idő kell a feldolgozáshoz. Nekem alsó tagozatban igencsak sokat kell javítanom, változtatnom az év elején elkészített tanmeneten. Van, hogy több, de olyan is előfordul, hogy kevesebb idő kell, mint amennyit előre elterveztem. Gondolom nem vagyunk egyedül a problémával, s így a természetes. Szerintem :-)

    VálaszTörlés