Uborkaszezon

A szünet óta minden átalakult. Minden. Ennek köszönhetően van jópár tapasztalatom, amelyeket meg tudok osztani, jópár félelmem, és jó néhány örömöm. Talán ez a bőség is az oka annak, hogy a bejegyzéseim így megritkultak. Valamint az, hogy minden témám elég rövid: nem tudok, és nem is érdemes róla hosszas értekezéseket írni.

Elsőként a jó dolog jut az eszembe, ami örömmel és megnyugvással tölt el. Az osztályok megváltoztak. Még az az egy problémás osztály is. Velük például azzal kezdtük a szünet utáni történetet, hogy egy giga-témazárót írtunk a szeptember óta feldolgozott tananyagból. Kaptak 12 tételt, és azokkal kellett megbirkózniuk. Igaz, hogy a dolgozataikat csak ma fogom kijavítani (rengeteget írattam most), és nem tudom az eredményt, de legalább nem volt nyavalygás. Nem tudom, hogy ez beletörődés-e, vagy bizakodás-e a részükről a jövőben, mert jelek azért vannak arra vonatkozóan, hogy az eredményeik nem túl rózsásak. Náluk a tananyag is jellegében átalakul, lezárjuk a mikroökonómiai fejezeteket és elkezdjük a makroökonómiaiakat. Mostantól több, de egyszerűbb összefüggést kell megtanulni.

Minden osztálynál azt látom, hogy beálltak a most már megszokott rendre. A módszer tekintetében azt kell mondjam, hogy már igen messze járunk a "tükrözött osztályterem" nevű módszertől. Más lett ugyan az oktatási stílusom, de már nem otthoni feladat, hogy feldolgozzák a kérdéseket. Ezek a tárgyak elég nehezek ehhez, és az osztályok nagy része nem boldogulna vele. Dióhéjban a jelenleg alkalmazott módszer lényege, hogy minden tanuló a kap egy A/4-es lapot, teleírva kb. 40-50 kérdéssel. Ezek a kérdések lényegében óravázlatként is szolgálnak, hiszen jelölöm, hogy melyik órán meddig kell eljutnunk, mikor lesz röpdolgozat, és mikor lesz témazáró. Az órákon a kérdésekre keressük a választ, és megjelöljük a könyvben a megfelelő sorokat. Amit pontosítani kell, vagy le lehet rajzolni, azt leírjuk a füzetbe, vagy a könyv margójára. Minden órát rövid ismétléssel kezdünk, amit a következő kérdéscsoport tárgyalása követ. A végén, ha marad idő, összefoglaljuk az óra anyagát. Röpdolgozat és témazáró előtt is tartunk egy-egy összefoglaló órát, ahol kérdezgetjük egymást, átbeszéljük a kérdéseket. Házi feladatot nem mindig kapnak, ha kapnak is, keveset. A dolgozatban nagyrészt a lapon szereplő kérdéseket látják viszont, de minden alkalommal kitalálok egy-két újszerű kérdést is. Nem mondanám, hogy lelkesednének az új módszerért, de most úgy tűnik, ez az összes osztálynál jól működik.

A jegyek tekintetében stabilizálódtak a legproblémásabb osztályok is. Kevés a szélsőségesen gyenge eredmény, és a korábbiaknál kevesebb elégtelent osztok ki És egy kicsit megszaporodtak az ötösök is. Persze, tudom, hogy résen kell lennem, mert a kérdéssor kiadása nagyban megkönnyíti a dolgozatokra való felkészülést - annak jó és rossz értelmében egyaránt.

Kreatívabb lettem. Az egyik osztálynál a hitelezési alapelveket, hitelbírálat rendjét stb. tanuljuk, ami egy idő után rendkívül unalmassá válhat. Az óra előtti szünetben viszont addig agyalgattam, míg a végén kitaláltam, hogy párban el fogjuk játszani a hitelt igénylő és a banki ügyintéző beszélgetését. Azt nem mondanám, hogy sokat tanultunk volna, de volt néhány dolog, ami sokszor előjött, és ezek szerintem bele is másztak a fejekbe. Másrészt, ennyit szeptember óta összesen nem nevettünk. Ezért már önmagában megérte.

Közben jönnek az egyetemen a beadandó határidők, majd a vizsgák. Egyre kevesebb időm marad a tanításra, és egyre feszültebbé is válok. Én amolyan csendes izguló vagyok, aki nem ismer, kívülről nem mondja meg, hogy feszült vagyok. De a pohár képes összetörni a kezemben. Remélem, azért nem teszek kárt senkiben :-)

Egy múltkori előadást követően kicsit fel is adtam, hogy tökéletes tanárrá váljak. Vagyis szét kell választani a dolgokat. Lehet valaki kiváló tanár, és ez nem függ össze az előírásokkal.
Mert az előírások kissé kiakasztottak.
Elméletileg szeptemberig össze kell állítani a tanmenetet az egész évre. Ez az a dokumentum, amely megmondja, melyik órán mivel fogunk foglalkozni. Elméletileg ettől eltérni egyetlen óra esetében sem szabad. Gyakorlatilag ez lehetetlen. Egyrészt azért, mert a jövőbe senki sem lát, másrészt azért, mert a tankönyveket minden évben átírják, és az összes tárgyból egyetlen hét alatt kellene elkészíteni ezt a tervet. Szóval, a gyakorlatban szerintem csak lazábban kezelhető.
Elméletileg, ha jól értem, minden egyes órára készítenünk kellene óravázlatot. Na nem olyat, hogy kiadjuk a kérdéssort, mint én, hanem olyat, mint amit a portfóliónkba fel kell töltenünk. Ez egy fölöslegesen túlrészletezett dokumentum, csak azt csodálom, hogy nem kell beleírni, hogy a hányadik percben kell kinyitni a könyvet a hányadik oldalon, és akkor mit fognak megkérdezni a gyerekek. Lehet, hogy félreértettem valamit, de ha ezt tényleg el kellene készíteni minden egyes óránkhoz, akkor az az esetemben heti minimum 12 óra - feltéve, hogy egy-egy órához elegendő 30 perc. Igen, és esetemben máris 46 órás lett a munkahét. De csak ha ügyes vagyok.