A szellem a palackból

Mint a szellem a palackból, úgy szabadultak ki a gondolataim és csak jöttek, jöttek az új ötletek.

Igen, a módszer lényege, hogy a tanulók otthon nézzék át az új tananyag alapfogalmait, de ehhez valami iránymutatásra van szükségük. Hétfőn reggel elkezdtem hát gyártani a kérdéseket, amelyekre majd meg kell keresniük a választ. A kezdeti sikerek arra buzdítottak, hogy további három osztálynál is kipróbáljam ezt a módszert. Minden szabad és felszabadítható percem a tankönyvek elemzésével, kérdések és feladatok kiötlésével telt el. A hét minden napján legalább egy órával később értem haza, mint korábban.
Rájöttem arra, hogy egy jól kitalált kérdés- és feladatsor pontjai tetszőlegesen feldolgozhatók otthoni munkában, vagy akár az órán is, egyénileg, vagy csoportosan. Csütörtökre már rutinosabb lettem, egész témaköröket dolgoztam fel így. Témazárótól témazáróig.
Sokkal tudatosabbá, letisztultabbá vált a fejemben a tananyag, és annak a lényegi, fontos részei. Könnyebb, áttekinthetőbb lett az egész folyamat.

A fogadtatás? Talán mondhatom, hogy a siker osztatlan. A tanulók minden csoportban érdeklődéssel fogadták az új rendet, és minden csoport a rá egyébként jellemző szorgalmának megfelelő minőségben dolgozta fel a kijelölt tartalmakat. Persze, a kicsik voltak a legaktívabbak.

Nagy hatással voltak rám Ollé tanár úr arra irányuló megjegyzései és példái, hogy meg kell ismernünk a diákjainkat, és ha problémák merülnek fel, az alapvetően a tanár hibája, és ő tudja megoldani azokat. Tehát igen, ez az én feladatom.

Engedékenyebb lettem.
Engedtem a tizedikesek kérésének, hogy a dolgozatot toljuk el egy órával, és előtte ismételjük át még egyszer a fontosabb kérdéseket. Érzékelhetően jobb dolgozatot írtak, mint ami rájuk jellemző volt korábban.
A kilencedik és tizenkettedik osztályban még egyszer megírattam ugyanazt a kérdéssort. Szerintem nincs ezzel probléma, hiszen minden kérdést feltettem nekik, amit a fejezetben fontosnak ítéltem. Másodszorra persze jobbak lettek az eredmények.
Lehet, hogy egyébként pont azzal szúrjuk el, hogy nem pontosítjuk kellően azon kérdések sorát, amelyek a dolgozatban előkerülhetnek?

Több osztálynál bevezettem időszakosan, hogy párban értékelem a dolgozatokat. Ez nagyon hatékonynak bizonyult. Először a legjobbak választhattak párt maguknak, majd lefelé haladva a többiek. Az órai feladat az volt, hogy kérdezzék ki és készítsék fel egymást az adott 10-20-30 kérdésből. Összedugták a fejüket, és csak néztem, hogy az addig teljesen passzív gyerekek miként válnak lendületes, érdeklődő, egymásra odafigyelő párokká. Én meg csak jártam-keltem közöttük, és figyeltem, hogy ki hol szorul segítségre, vagy hogy ki az, aki éppen a matek háziját szerette volna másolni. Furcsa volt NEM a középpontban lenni.
A párban értékelés viszont nem volt mindenhol annyira örömteli. Engedtem abban, ha a pár egyik tagja ötöst, a másik négyest írt, mindketten ötöst kaptak; hármas-négyesre mindketten négyest stb. De volt néhány pár, ahol ennél nagyobb volt az eltérés. Mit kezdjek azokkal, akik 3-as 5-öst írtak? Volt egy pár, ahol az eredmény 1-es és 5-ös volt. (ők nem voltak túl hatékonyak)

Itt jött a felelősség gondolata. Elmondtam nekik, hogy minden tettünk és döntésünk hatással van másokra is, ez a felelősség lényege. És minden párra rábíztam, hogy az egyéni eredményeiket, vagy az átlagolt eredményeiket szeretnék-e megkapni. Jó kis lecke, nehéz döntés - nem hoztam meg helyettük. De gyorsan megoldották, a közösségi szellem diadalmaskodott. Egyetlen pár volt, amely végül inkább az egyéni eredményeket kérte.

Sok az új tapasztalat, és nagyon fárasztó volt az átállás. De látom benne a lehetőségeket. Már most jobban ismerem a tanulóimat, mint amennyire ismerni szoktam őket a félévi értékelésnél. És ez naaagyon jó érzés. Sokkal motiváltabbak, érdeklődőbbek lettek, és jobb lett a tudásuk is. Ez pedig külön nagy öröm. Ha ez később is így működik, akkor megéri a fáradságot.

Ti mit gondoltok, érdemes-e (szabad-e) előre kiadni a kérdéssort, amelyből a dolgozatkérdések majd kiválasztásra kerülnek?