Elfáradtam. A napi többórányi készülés, a részletekben való elmerülés, a tanulók titkainak megértésére tett erőfeszítések megtették a hatásukat. Ráadásul így, hogy szombatonként mindig az egyetemen vagyok, sosem tudok kikapcsolni. Nem véletlenül találták ki a heti kettő pihenőnapot, amelyeket két egymást követő napon kellene biztosítani a jó munkás embernek. Másrészt, kimerültségemet nyilván tovább fokozzák az egyre rövidülő nappalok, és hosszabbodó éjszakák is. Érzi ezt az ember. És mikor lesz még Karácsony!...
Ellenben, úgy látszik, hogy nem csak a problémák, de az energia is megmarad. Kicsit olyan, mintha a tőlem most hiányzó energia a tanulóimra szállt volna át. A végén még tényleg valami fényhordozó, vagy közvetítő leszek, mint a történelem legendás, nagy tanítói vagy gyógyítói. Na persze. Erre azért kíváncsi leszek ;-).
A csoportjaim többsége kifejezetten dinamikus, lendületes és motivált. Ki-ki a maga módján, korábbi önmagához képest. A többen már ügyesen érzik, és nagyon kevés instrukcióval meg is fejtik, hogy mit kell majd megtanulni. Többen próbálgatják ízlelgetni, megérteni, átélni a fogalmakat, a definíciókat és az összefüggéseket, aminek nagyon örülök. Érzésem szerint ez is lenne a következő lépcsőfok, a következő közös feladatunk. Megtanulni tanulni. Meglátni a lényeget, és felderíteni az összefüggéseket.
Kezdek büszke lenni az osztályaimra. A kilencedikben gond nélkül megtettem a héten, hogy kiadtam nekik az órán feldolgozandó kérdéseket, és hátra ültem az utolsó padba, hogy feleltessem egyiküket, aki javítani szeretett volna. Nyugodtan beszélgettünk, míg a többiek fegyelmezetten, kissé izgatottan keresgélték és találgatták a megfejtéseket. Senkire nem kellett rászólni, hogy túl hangos lenne, vagy hogy ne mással foglalkozzék. Na jó. Egy kivétellel. De ez akkor is szép!
A tizedik megírta (szerintem) élete legjobb közgazdaságtan dolgozatát, egy korántsem egyszerű anyagrészből. Igaz, hogy az egyik feladattípust a dolgozat utáni órán ismét átvettük, és abból a feladatból pótlólag írtak egy rövid dolgozatot, de szépen megtanulták. Nagyon szép eredmények születtek, hiába csak 50% felett kaphatnak elégségest. Csak összehasonlításként, tavaly velük kínlódtunk két hónapon át ugyanazzal az anyagrésszel, amit a mostani kilencedikesekkel három hét alatt dolgoztunk fel.
Sajnos a fenti osztályoknál kicsit el vagyunk maradva a tanmenethez képest. Ez leginkább annak köszönhető, hogy ha kellett, kicsit tovább időztünk egy-egy témánál, vagy megismételtünk egy-egy dolgozatot. De legalább tényleg megtanulták, amit kellett. Annyira nem aggódom emiatt, mert a tükrözött osztályteremhez hasonló módszereknél mindenhol leírják, hogy a kezdeti időszakban, amíg kifejlődnek a tanuláshoz szükséges képességek, az érdeklődés és a motiváltság, sokkal lassúbb a haladás. A későbbiekben viszont, amikor már a fentiek kialakultak, a tanulók szinte szárnyakat kapnak. Csak el ne repüljenek :-).
A nagyokat nem lehet ugyanezzel a mércével mérni. Ők most meglehetősen száraz és unalmas pénzügyi témákat tanulnak, nekik megbocsátom, ha nem olyan lelkesek. De többségükben derekasan dolgoznak, és sokszor úgy érzem, hogy valójában hálásak, hogy sokkal kevesebb időn keresztül untatom őket a magyarázatokkal. Lehet, hogy esetükben a kevesebb is több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése