"Minden zarándok magával kell hogy vigyen az Útra:
- Egy edényben parazsat, amelynél társai megmelegedhetnek,
- Egy lámpást, mely szívét világítja meg, hogy társai olvashassanak benne,
- Egy erszény aranyat, amelyet nem szór el az út mentén, hanem eloszt társai között,
- Egy lepecsételt urnát, melyben minden aspirációját hozza, hogy lába elé vesse majd annak, aki a Küszöb előtt vár rá... " (Hamvas Béla: A zarándok)
Az ősi, okkult tanokban rendre leírják a Kapu Őrének, vagy Küszöb Őrének mitikus figuráját. A legendák szerint a koromfekete, villogó szemű, nagy karmokkal felszerelt, ocsmány, vicsorgó fenevad az Alvilág, vagy tágabban értelmezve minden, az ember számára új, ismeretlen szféra védelmezője. A félelmeink táplálják, és torz tükröt tart elénk, amelyben saját hibáinkat, mulasztásainkat, tökéletlenségeinket és félelmeinket mutatja meg. A számunkra új mezőre való belépéshez szembe kell néznünk Vele, és le kell győznünk Őt.
Hát, most nekem is megmutatta Magát.
Az elmúlt héten több helyütt kiütköztek azok a problémák vagy hiányosságok, amelyekre megoldást kell találnom, ill. találnunk az osztályokkal együtt. Ezek a dolgok jellemzően nem egysíkúak, az esetek összetettek, és a tünetegyüttes alapján kell következtetnem, következtetnünk a kiváltó okok felé. Mindazonáltal, a kiváltó okok helyes megállapítása és orvoslása meghozhatja a kívánt eredményt.
1. A blokkosítás elve
Ahol lehetséges és célravezető, törekedni kell a tananyag blokkosítására.
Tanítási módszerek ide vagy oda, nem tudom, tanult-e valaki már heti 1 órában matematikát vagy fizikát. Szerintem lehetetlen. Mire eltelik egy hét, szerencsétlen tanuló már régen elfelejtett minden összefüggést, amit egyszer már begyakoroltunk.
Az egyik osztálynál a pénzügy gyakorlathoz valaki valamikor valahol heti 1 órát rendelt hozzá, heti 2 óra elmélet mellett. Nem hinném, hogy túl sokan lennének az olyan kollégák az országban, akik ezt a rendet megtartva mégis sikeresen megtanítják a tananyagot, ami egyébként teljesen tanulható lenne.
Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben a legjobb választás, ha blokkosítom a tananyagot. Két hét elmélet, egy hét gyakorlat, heti három órában. Mindenkinek jobb lesz így.
2. A határozottság elve
Meg kell találni és megtartani az engedékenység határát. Ezzel az a legfőbb nehézség, hogy osztályonként, egyénenként, és az idő múlásával is változik, hogy meddig lehet és érdemes elmenni.
Az egyik osztálynál krónikussá vált az a túlélő stratégia, hogy a dolgozatot egyre tovább és tovább halogatjuk. Az első két halasztást én magam is támogattam, mert valóban indokoltnak látszott. De a dolgozat további két órát csúszott, mert tanulóim roppant meggyőzően előadták, hogy mindig a "következő" órára beszéltük meg. Annyira nem is érdekelt a kérdés, ezért nem voltam elég határozott. Ezen nyilván változtatnom kell, mert a kiszámíthatóság rovására megy, ami hosszú távon komoly károkat okoz.
Ahol lehetséges és célravezető, törekedni kell a tananyag blokkosítására.
Tanítási módszerek ide vagy oda, nem tudom, tanult-e valaki már heti 1 órában matematikát vagy fizikát. Szerintem lehetetlen. Mire eltelik egy hét, szerencsétlen tanuló már régen elfelejtett minden összefüggést, amit egyszer már begyakoroltunk.
Az egyik osztálynál a pénzügy gyakorlathoz valaki valamikor valahol heti 1 órát rendelt hozzá, heti 2 óra elmélet mellett. Nem hinném, hogy túl sokan lennének az olyan kollégák az országban, akik ezt a rendet megtartva mégis sikeresen megtanítják a tananyagot, ami egyébként teljesen tanulható lenne.
Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben a legjobb választás, ha blokkosítom a tananyagot. Két hét elmélet, egy hét gyakorlat, heti három órában. Mindenkinek jobb lesz így.
2. A határozottság elve
Meg kell találni és megtartani az engedékenység határát. Ezzel az a legfőbb nehézség, hogy osztályonként, egyénenként, és az idő múlásával is változik, hogy meddig lehet és érdemes elmenni.
Az egyik osztálynál krónikussá vált az a túlélő stratégia, hogy a dolgozatot egyre tovább és tovább halogatjuk. Az első két halasztást én magam is támogattam, mert valóban indokoltnak látszott. De a dolgozat további két órát csúszott, mert tanulóim roppant meggyőzően előadták, hogy mindig a "következő" órára beszéltük meg. Annyira nem is érdekelt a kérdés, ezért nem voltam elég határozott. Ezen nyilván változtatnom kell, mert a kiszámíthatóság rovására megy, ami hosszú távon komoly károkat okoz.
Egy másik osztálynál egy egész óra veszett el azzal, hogy miután kiosztottam a legutóbbi dolgozatot, a tanulók sorban álltak a tanári asztalnál, hogy kinek miért adjak még egy fél pontot a jobb jegy érdekében. Azon túl, hogy egyszer csak kicsengettek, egyesek egészen addig elmentek, hogy a két szép szemükért is pontot kellett volna adnom, mert hát mások is kaptak. Ez bizonyosan nem tartható. Az időveszteség sem elfogadható, és az a mentalitás sem, amelyhez az ilyen akciók vezetnek.
3. A szeparáció elve
Szét kell választani az önállóan feldolgozható, és az önállóan fel nem dolgozható témaköröket.
Szét kell választani az önállóan feldolgozható, és az önállóan fel nem dolgozható témaköröket.
A kérdéstípusok három kategóriáját alkalmazom:
- amelyekre a választ meg kell találni és aláhúzni a könyvben,
- amelyeket meg kell érteni, meg kell fejteni, át kell gondolni,
- és olyanokat, amelyek majd a dolgozatban szerepelnek.
A három kategória egymásra épül. Az első típus az alapok. A második a ráépétés, feltételezi az alapok megfelelő szintű ismeretét. Csak az alapok elsajátítását követően szabad őket feltenni.
Jelen esetben rosszul mértem fel az osztály képességeit és szorgalmát, és a feladatlapomon valamivel összetettebb feladatok is megjelentek. Az osztály visszahőkölt ezektől a feladatoktól, és kaotikusan reagált. Erre még nem állnak készen.
Pedig csepegtetve fel kell tenni azokat a kérdéseket is, amelyeket végiggondolva a tanulók is saját következtetéseket tudnak levonni. A tanulásnak ez már egy magasabb, hatékonyabb, és sokkal élvezetesebb szintje, és úgy gondolom, hogy nekem is segítenem kell nekik, hogy idáig eljussanak.
Az viszont erősen csoport- és egyénfüggő, hogy jelenleg ki mire tartja magát képesnek. Feladatomként adódik, hogy ezt a határt megismerjem, és határaikat mindig kicsit jobban és jobban kitolva egyre bonyolultabb feladatok megoldására neveljem őket. Mindannyiunk érdekében.
Jelen esetben rosszul mértem fel az osztály képességeit és szorgalmát, és a feladatlapomon valamivel összetettebb feladatok is megjelentek. Az osztály visszahőkölt ezektől a feladatoktól, és kaotikusan reagált. Erre még nem állnak készen.
Pedig csepegtetve fel kell tenni azokat a kérdéseket is, amelyeket végiggondolva a tanulók is saját következtetéseket tudnak levonni. A tanulásnak ez már egy magasabb, hatékonyabb, és sokkal élvezetesebb szintje, és úgy gondolom, hogy nekem is segítenem kell nekik, hogy idáig eljussanak.
Az viszont erősen csoport- és egyénfüggő, hogy jelenleg ki mire tartja magát képesnek. Feladatomként adódik, hogy ezt a határt megismerjem, és határaikat mindig kicsit jobban és jobban kitolva egyre bonyolultabb feladatok megoldására neveljem őket. Mindannyiunk érdekében.
A helyes okok felkutatása és orvoslása a jobb eredmény reményét hordozza magában. Persze, illúziók helyett egészen biztosan kijelenthetjük, hogy, miután ezekre megtaláljuk a választ, újabbnál újabb kérdések fognak majd felmerülni, amelyekre újabb válaszokat kell majd találni...
Hiszen kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése