15 perc

A pszichológiai felmérések alapján egy iskoláskorú növendéktől egyszerre legfeljebb 15-20 perc aktív figyelem várható el; ebben a korban ennyire képes az agyunk. Vagyis az új tananyagot minden órán elméletileg ekkora időkeretben kell feldolgozni. Az információ több szempontból is szöget ütött a fejembe.

1. Először az jutott az eszembe, hogy mire elég ennyi idő? Abból kiindulva, hogy nagyon sok órán ennek a duplája is kevés ahhoz, hogy az órára kitűzött mennyiséget feldolgozzuk.
2. A második gondolatom az volt, hogy akkor mire való a 45 perces tanítási óra? Ha tényleg csak 15 percet tanulunk, egy összesen 30 perces óra is elegendő lenne mindenre.

Aztán napokig, hetekig ízlelgettem a kérdést. Sok mindenre rájöttem, illetve kezdek ráérezni. Egyelőre maradok a frontális munka tervezésénél, hisz jellemzően ezt alkalmazom.

Ha egyszer 15 perc a keret, akkor annak nagyon ütős 15 percnek kell lennie. Elkezdtem kísérletezni azzal, hogy hogyan lehet a lehető leghatékonyabban kihasználni az időt. Annyi bizonyos, hogy nagyon sok és komoly felkészülést igényel.

1. Előtte kellőképpen rá kell hangolni az osztályt is, magunkat is, hogy akkor MOST jön a nagy durranás. Ismétlés, felelés, felidézés, végül rávezetés az új anyagra. Ez mondjuk lehet 10-15 perc.
2. A fő 15 percnek egyértelműnek, pörgősnek, és jól érthetőnek kell lennie. A kérdéseket a lehető legpontosabban, legegyszerűbben kell feltenni, és a válaszoknak is egyértelműeknek kell lennie. Itt nincs idő filozófiai fejtegetésekre, vagy hosszas rávezetésre. Az idő szorít, és mindenkinek fel kell fognia az újdonságokat. Ebben a szakaszban kritikus a fegyelem, a figyelem és a csend. Alapkövetelmény, mert ha itt megzavarja valaki vagy valami az óra menetét, azt nem lehet pótolni. És kritikus a tanár részéről az összeszedettség, mert a legkisebb hiba is megbosszulja magát.
3. Akkor mi legyen az utolsó 15 percben? Jó a logika, hogy itt kell megbeszélni, elmélyíteni, begyakorolni a tanultakat. Itt számolgatunk, itt keresünk gyakorlati példákat, itt tudjuk kibontani, kibontakoztatni a tanulói egyéniségeket, olykor-olykor hangos formájukban.

Azokban az osztályokban, amelyeknél jól működik a programozott módszer, ebben az irányban próbálok fejlődni.

Van azonban egy osztályom, amelyik továbbra is kifejezetten gyenge eredményeket hoz, hiába minden igyekezetem, hiába az előre kiadott kérdéssor. Tény, hogy sok és elég nehéz a tananyaguk, de ők más tárgyakból is ugyanezt csinálják. Többen is vannak, akiknek a tárgyamból 1,00 a féléves átlaguk. Velük vajon mi lehet a probléma? Mondhatnám, hogy probléma, hogy gyengék, hogy motiválatlanok, hogy nincs önbizalmuk, hogy olykor fegyelmezetlenek... De ezek mind-mind a tünetek. Sokat töröm rajtuk a fejem, hogy mi lehet a kulcs.

Szerintem alap probléma lehet náluk, hogy nagyon sok kudarc érte és éri őket folyamatosan. Ez komoly törést tud okozni az egyéniségben. Talán, ha sikerélményhez segíteném őket... Azon gondolkodom, hogy a tárgyhoz kapcsolódó cikkeket fogok keresni az interneten, és azok alapján kiselőadásokat kell majd tartaniuk. Ebből szervezünk egy versenyt, amely során sok-sok pluszpontot és néhány ötöst is lehet majd szerezni. Majd beszámolok róla, hogy sikerült.